Arcaink

Tagjaink és támogatóink mesélnek arról, hogy miért kapcsolódtak be a FEKIDOSZ munkájába.

Gorondi Orsolya

Egy telefonhívással kezdődött. Egy másik felekezethez tartozó iskolában tanító kedves barátot keresve. És az egyre sürgetőbb szükséggel, hogy beszélnünk kell egymással, minél szélesebb körben, a saját napi egzisztenciánkon túlmutatóan is a szakmánkról, a diákjainkról, az oktatási rendszerről. A FEKIDOSZ adja azt a keretet, ahol ez az égető szükség ma teret kap, ahol közösen töprenghetünk, ahol megszólíthatjuk és meghallgathatjuk egymást. Remélem, idővel a hangunk szélesebb körben is hallatszik majd, sőt, egyszer talán felelet is jön rá. Útjára indulhat egy hosszabb távú együtt gondolkodás, párbeszéd, amelyben egyértelművé válik, hogy az oktatás közös ügyünk.

Lakatos Máté

Miért lettem FEKIDOSZ-os?
Mert egy olyan tanár barátom hívott, aki számomra garancia volt arra, hogy itt értékes dolgot lehet alkotni.
Mert örömet okoz, ha részt vehetek egy közösség felépítésében.
Mert szükségét érzem annak, hogy mi, felekezeti intézmények pedagógusai, intézményeken felül is kapcsolódjunk egymáshoz, tudjunk egymásról, növekedjünk egymás révén.

Szőnyiné Lobmayer Margit

Szeretem a munkámat, jó dolog a tanítványaimmal együtt lélegezni. Hogy ne fogyjon el a levegőnk, össze kell fognunk, nekünk, egyházi iskolákban tanítóknak.
Szültem két tanárjelöltet. Ha most nem lépek a gázra, más hivatást fognak keresni. Miattuk léptem be a FEKIDOSZ-ba és a többi fiatalért, leendő unokáimért.

Szőke Máté

Az önszerveződés és a cselekvés híve vagyok, mindig is vonzott a szakszervezetiség és a hálózatosodás. A FEKIDOSZ budapesti csoportjában azután “embereimre találtam” és a kezdetektől tagja vagyok egy szakmai és érték alapon szerveződő csapatnak, ami amellett, hogy szuper eredményei vannak, nagyon kedves tanárkollégákat tömörít, akik nem maradnak csendben, ha elnyomást látnak.

Mikesy András

Nem szeretek keseregni és arra várni, hogy megoldódjanak a dolgaim. Úgy érzem, hogy tanárként elsősorban egy szakszervezethez való csatlakozással tudok hozzájárulni, hogy a közoktatás helyzete javuljon. Keresztény konzervatív pedagógusként a FEKIDOSZ volt a magától értetődő választás. Ráadásul fantasztikus társaságba “keveredtem”.

Kautnik András

Hálás vagyok azért, hogy 25 éves tanári pályámon olyan sok szeretetet, elismerést kaptam diákjaimtól és családjaiktól. A tanév végi anonim visszajelzések rendre sokkal figyelmesebbek és jobbak voltak, mint ahogy én megítéltem szakmai munkámat. Annál fájóbb, hogy más szintekről azt hozzák tudtomra: nem ér annyit a munkád, hogy tisztességesen eltarthasd belőle családodat. Egyre gyakrabban fog el az érzés hivatásommal kapcsolatban, amit József Attila szerelmi csalódásában tett szóvá: „Mit tehetnék érte és ellene?” Ezt a feszültséget nem lehet feloldani sztrájkkal vagy munkánk hatékonyságának csökkentésével (sajnos ezt megteszik a körülmények). Elég baj az családjainknak, hogy olyan az oktatási rendszer, amilyen… A magam részéről a FEKIDOSZ törekvéseiben (és az eddig megismert tagságban) találtam meg azt a szervezetet, amelyik ezt az egyre elviselhetetlenebb feszültséget feloldja: a tanárok, a szülők és a diákok összefogásával kívánja elérni, hogy a közoktatás, az iskola a generációk találkozásának emelt fővel vállalható fóruma legyen.